Munkanélküli lettem

Hát asszem a lelkesedésem nagyobb volt az elején.

 Viszont a jó hír, hogy 08.01-el kezdek az új cégnél, ahova felvettek. :)

Nagyon bizakodó vagyok, mert tetszik a cég, szimpatikus az iroda, a csomag amit adnak és a munka is. Bár erről egyenlőre csak körvonalazódnak dolgok.

Szóval örülök, mert 3 hét alatt sikerült munkát találnom, remélem hosszútávra.
 

Egyébként a statisztika: Kb. 25 elküldött Cv ebből 4 interjú, 2 interjú nélküli elutasítás.
A 4 interjúból 1 elutasítás, 2-ben a második körbe jutottam, őket lemondtam a mai napon (elég kellemetlen lemondani ilyeneket), 1 pedig felvett :)

A 2 másik interjún, az egyik cég bruttó 120e Ft-ot ondott, hogy amig ki nem épül a kapcsolatrendszerem valszeg jutalékot nem fogok kapni... ez kb nettó 95e Ft... ezt már az interjú után tudtam, hogy nem fogom elvállalni bármi van. Vicc kategória.

A másik interjú, egy óriás cég.... első kör, sima elbeszélgetés, a szokásos "kurvajoHR-esvagyok" kérdésekkel: mondjon 3 jo tulajdnosagot, mit gondol mibol all ez a munka... stb... hányok ezektől.
Majd a második kör próba nap lett volna a cég egy alkalmazottjával, majd 3. kör egy prezentáció készség mérés és szituációs játékok. Asszem ennél soha semmit nem utaltam jobban eletemben. Ezutan HA engem valasztanak 2 het tanfolyam videken. Fizetes kb 140-150 netto alap, majd jutalek, cegauto 3 honap utan...addig meg jarjak a sajatommal LOL
Ennek a cégnek örömmel mondtam, hogy köszi, de kössz nem.

Örülök, hogy ilyen hamar találtam munkát, remélem jó lesz.

Drukkolok, hogy aki hasonló cipőben jár szintén megtalálja mihamarabb a számítását.
 

A mai napon 9-re volt jelenésem a Budapesttől 150 km-re lévő székhelyen. Leértem fél 9-re, érdekes és egyben szar volt. Nem volt még bent a hr-es, és mondták hogy várjam meg a recepciónál. 4,5 év után ültem kint, a laptopommal, telefonommal és olvasgtaam a magazinokat, miközben jöttek mentek az emberek, akik persze tudták miért üök ott, mivel 3 napja kiment a kereskedelmi igazgató levele a személyügyi változásról. Rohadt kellemetlen volt és idegesített is, de mind1...

Majd megjött a HR-es, aki mostanában ezoterika hívő lett :) Jófej ember egyébként nagyon. Kérdezgette, hogy hogyan tovább, merre? Mondom, fogalmam sincs, 3 napja rúgtak ki, lövésem sincs.
Hát majd a karma úgy is hoz valamit, ne aggódjak, minden ilyenkor kezdődik el, stb :)

Aztán átnézte a kocsit, átvette az üzemanyag kártyákat, majd átmentem a bérszámfejtő kolléganőhöz, aki egy tündér. Megcsinálta nekem a bérszámfejtést, tök korrektek voltak viszonylag, még a költségelszámolásomat is elfogadták, kifizették a ki nem vett szabadságokat és 8-ig a ledolgozott napokat. Kicsit félek hol fogok ilyen korrekt, normáis céget találni. Annyi szart olvasni a neten....

Majd megjött Anikó, mert megbeszéltük, hogy lejön értem, felvisz bp-re. Kicsit tartottam az úttól, mert régóta nem vagyunk olyan viszonyba mint régen (erről majd írok később).
De végülis jó volt az út hazafele, annak ellenére, hogy azt mondta a céghez visz vissza, nem arrol volt szó, hogy hazavisz. Mondtam, hogy nem szarozzon már, hogy megyek haza a cégtől? Aztán végül hazadobott.
Útközben néha megvillantak a régi viccelődések, amit annyira imádtam benne, hogy olan hülye humora van, hogy szakadni tudok a röhögéstől. Illetve elmesélt 1-2 mostanában történt belsős dolgot, amit csak ő tud és a kereskedelmi igazgató. Anikó egyébként már magasabb pozícióban van, mint amikor megiskerkedtünk. Talán emiatt, talán hogy a közvetlen főnököm lett,  vagy mindkét dolog miatt is történt, hogy ennyire "megromlott" a kapcsolatunk. Ezt egyébként nagyon sajnálom.
Elmondtam neki, hogy mennyire szar kirúgottnak lenni. Hogy úgyérzem, mint amikor egy olyan szakításban vagy, amikor még te szerelmes vagy. Hiszen én a mai napig így vagyok a céggel. 4,5 év után, ha meglátom egy reklámunkat, igenis büszke vagyok, ha bemegyek egy boltba mindig megnézem, hogy jelenünk meg a polcokon és egyebkent is buszke vagyok/voltam ra hogy ezt a ceget kepviselem, ezert dolgozom /tam :(

sok mindent nem mondott rá, hiszem ő már kb. 3 hete tudta, hogy mi vár rám.

Az egészben az fáj, hogy nem szólt. Sőt. Amikor rákérdeztem kb 2 hete, mivel éreztem, hogy valami nem oké, hogy mi van, benne van a paklibanm hogy game over? akkor ő azt mondta a szemembe hogy NEM. Holott akkor már tudta.

Régen ez nem így működött köztünk. Rohadtul nem.

Kimaradt sajnos 2 nap, tegnap a budapesti irodába kellett bemennem átadni a partnereimet, illetve leveleket elküldtem stb, ma pedig lent voltam vidéken, mert a személyzeti ügyek lent zajlanak a gyárnál. 

Egyik nap sem volt egyszerű.

Csütörtökön, 9re be, belépek az irodába, ahol a 3 key accoutn es nekik a 3 asszisztensük, meg én ültem. Mindenki néz, mintha egy óriás madárpók ülne a homlokomon. Mondom "sziasztok" ... "sziiiiiaaaaaaa" .... oltári hangulat :)
Leülök a gépemhez, pötyögök, közel ülő asszistens csaj néz. Kérdezem mizu? Hááát úgy kérdezne, de nem akar... mondom , nyugodtan kérdezz... 
Hát hogy volt, hogy viselem stb. Elmondtam neki, hogy váratlanul ért, szarul viselem, szenvedek stb. Együttérez :)

10 órakor bejön Anikó, hogy kész vagyok, elkezdhetjük e a meetinget. Mondom persze. Beülünk az irodájába, elmondom mi hogy merre, jó küldjem át a függőbe lévő anyagokat emailben neki és az asszistensének, illetve az asszisztensel nézzük át az adminisztratív dolgokat.
Átülök hozzá, egyébként nagyon szeretem őt, csomót segített az évek során. Megnézzük mi merre hány méter, 1-2 dokumentum hiányzik, de szépen lassan megtalálunk mindent.
Már 1 óra van, amikor kiderül, hogy a bp-i területi vezető, aki a maradék partnereimet fogja csinálni kiderül hogy nincs bent, pedig neki is át kéne adni a dolgokat. Telefon... 1 óra múlva jön.
Naccerű.
Vissza a saját gépemhez. Írok a partnereknek, "holnap az utolsó munakanapom itt, sok sikert, köszönöm...stb"
Páran visszaírnak, ez tök jól esik.

Megjön a területi vezető, aki látványosan rohadtul utálja, hogy neki kell ezt csinálni majd, nem ismeri a partnereket, nem ismeri a metódusokat és különben is van elég baja.
Elmagyarázom neki, ki, hogy működik, megmutogatom a dossziékat, lefűzött anyagokat, könyvtárakat, fileokat aztán ha van vmi hívjon nyugodtan.

15 óra, asszem végeztem. Laptopról letörlöm a személyes dolgokat,asztalomból kipakoltam, nagy részét a cuccoknak kidobtam, és megírom a kollégáknak a búcsú levelet.

Jött a nehéz rész, amikor fel kell állni a géptől, lehajtani szétszedni az egeret, töltőt ekkor már a szobában ülők tudják, hogy 1 perc és búcsú. Legszarabb rész ez :(
Elrakom a laptopot, céges telót, amit másnap vinnem kell a kilépéshez, mjad elhangzik a 
"hát itt az idő" jelmondat a számból, felállnak, puszi puszi, kézfogás, "vigyázzm agadra, sok sikert, ha referencia kell...." stb. Aranyosak.

Átmegyek a többi szobába is, elköszönök mindenkitől majd 4,5 év után elhagyom az épületet, ahova nap mint nap bejártam. Különös, de semmilyen érzést nem vált ki. Nem érzem, hogy utoljára jövök le a lépcsőn, utoljára viszem ki a bögrém a konyhába, utoljára nézek fel a cég logójára a folyosón.

Eljöttem és ezzel félig lezártam egy korszakot.
 

Azt hiszem ma reggel elindultam a lejtőn. Borzalmas volt felkelni, látni, hogy  a párom dolgozni megy én meg semmit nem csinálok. Ja annál már csak egy rosszabb volt, mikor tegnap hazaállított mindenféle kajákkal, hogy legyen mára ebédem. Elég szarul éreztem tőle magam, de azért kedves Tőle.

Szóval reggel elment dolgozni, nekem meg máris kattogott az agyam az egészen. Nem tudok tőle szabadulni. Jönnek a céges emailek a telefonomra. A nagyrészét továbbküldöm egyenlőre, annak aki örökölni fogja a partnereimet, de nem jó érzés, hogy nem nekem kell válaszolni, megoldani azoknak a gondjait, akikkel hónapok, évek óta dolgozom.

10 órakor leültem megnézni a profession.hu-t és a jobmonitort. Semmi érdekes. Remek, depresszió vol.2 ... "sose lesz melóm"
Közben természetesen mennek a jobbnál jobb aláfestő zenék ...
(kár hogy fogalmam sincs, hogy kell youtube videót linkelni)

Aztán reggeliztem és visszafeküdtem aludni.
Délig aludtam, majd félkómásan kijöttem a géphez a szokásos facebook-index-blogok körutamra, majd úgy döntöttem amíg nálam van a céges kocsi elmegyek fodrászhoz.

Mindig beszélgetünk a fodrászommal minden féléről, régen buliztunk sokat is együtt, de ma valahogy nem éreztem, hogy el akarom mondani, hogy kirúgtak. Nem akartam 30adszor is elmesélni valakinek, akit igaziból kurvára nem érdekel, picit együttérez, aztán el is felejti az egészet 10 perccel azután, hogy elmentem.

Aztán hazajöttem, közben felhívtam a volt kollégámat Ádámot, beszélgettünk, mondta, ha van valami szól. Ő elég sok képviselőt ismer, bízom benne hátha... mindenesetre feldobott, hogy az átlag álláskereső időszak 18 hónap jelenleg szép kis hazánkban.

Itthon különböző üzenetek facebookon kollégáktól, hogy "mi történt" hogyhogy??" stb...
Hívtak is páran, ez jól esik, de tudom, hogy nekik is tök mindegy. Én is mindig felhivtam az álodzatot, ha voltunk olyan nexusban, probaltam okos kozhelyeket durrogtatni, hogy úgyis lesz valami hamar, ne aggódj..stb. Hát most ezeket én kapom, én lettem az áldozat.

Holnap megyek be átadom a partnereket Anikónak, aki a közvetlen főnököm volt az elmúlt fél évben. Kértem hogy ne rendezzenek búcsú elköszönésdit, ahogy szokás nálunk. Utálok búcsúzkodni. Holnap lementem a laptopomról a saját cuccokat, összepakolom az asztalom elintézem, amit el kell aztán viszlát.

Szóval vissza a múlthoz.

Elkezdtem egyedül dolgozni, élveztem. Jöttem-mentem, rendeltettem a cégünk termékeit, lassan megismerkedtem a többi kollégával, megismertem jobban a főnököm, aki tök jó fej volt. Teltek múltak a hónapok és eljött egy 2 napos céges konferencia.

Már vártam nagyon, mivel 1-2 budapesti képviselő kollégával nagyon jó barátságot kötöttem.
Az egyikük, picivel később került a céghez mint én. Ádám.
Nagyon jól kijöttünk, sőt 1-2 hónap alatt a legjobb barátom lett.Iszonyat egy hullámhosszon voltunk. Jártunk bulizni, kirándulni, ezer felé. Rohadt jó kis csapatot alkottunk ketten.
Ezért is vártam a konferenciát, mert tudtam, hogy ketten rohadt jól fogjuk érezni magunkat. Közös szoba, ingyen kaja,pia, jó bulinak igérkezett.
 

Első napon szakmai rész, managerek, marketingesek előadásai, év elemzés, újdonságok, bevezetések, tervek, lehetőségek. 
Én mindig szerettem az ilyeneket, érdekelnek ezek az előadások, depersze közben ment az ökörködés Ádámmal, meg a körülöttünk ülőkkel :)

Majd az este, ami gyakorlatilag meghatározta az elkövetkező majdnem 5 évemet a cégnél.
Ez volt az első céges bulim, jött is fatertól sms este 7körül, hogy óvatosan a piával, ne kezdjek ki senkivel, ne bizalmaskodjak félrészegen stb. apai jótanácsok :)

Ese pedig, hát őszintén, teljesen az ellenkezője történt, mint amit édesapám írt :D
Berúgtunk, jacuzzi, tánc, hülyéskedés

És itt jött a képbe egy nő, aki a cégnél jóval magasabb pozícióba volt, mint én. Manager volt, de a vezetőség 3-4 fő egy baráti társaság volt és ő beletartozott, ráadásul elég dominánsan. Ő volt Anikó.

Dumálgattunk részegen vele hülyéskedtünk és egyszercsak elcsattant egy csók.
Ott mindenki elött, az összes kolléga, főnökök, közvetlen főnök ... akkor ott részegen nem tűnt cikinek, kellemetlennek. Buliztunk.

Másnap viszont, amikor az ember agya újra visszakapcsol ON üzemmódra, iszonyatosan gáznak éreztem és nem hittem el, hogy ekkora barom vagyok, hogy kikezdek vezetőség egyik tagjával.
Mivel aznap már nem volt céges program, reggel mindenki szállingózott haza. Én is próbáltam Ádámot terelgetni, hogy húzzunk szépen sunyiba, úgyis szombat volt, hétvégén majd lecsillapodnak a dolgok.
Kiosonunk a kocsihoz, természetesen Anikó és az asszisztense ott takarítják le a havat a kocsijukról és indulnak ők is haza. Asszem soha semmi nem volt ennyire kellemetlen :D
Intettem egyet iszonyat bénán, talán egy szerencsétlen "jóreggelt" is elhagyta a számat,
de ő nem igazán reagált vissza. Itt éreztem, hogy gáz lesz ebből.

Szóval ilyen sikeresen eltelt az első konferenciám. Természetesen hetekig ez volt a pletyka a cégnél, hogy mi történt.
Anikóról tudni kell, hogy elég egyedi stílusa van. Az emberek 90% fél tőle, utálja talán emiatt. Én imádtam ezt a vagány szókimondó "tökös" stílust. Kicsit talán hasonlított rám, persze ő volt a dominánsabb, de akkor is valahogy imádtam a stílusát, a határozottságát.

Az elkövetkező hónapokban nem igazán volt kapcsolatunk, mivel ő az irodában dolgozott én pedig területen voltam. Nem emlékszem pontosan mi volt a következő lépés, de
volt fél évvel később egy konferencia. Az eddig eltelt idő alatt nem beszéltünk, semmi nem történt. Ha betévedtem az irodába és összefutottam, köszöntünk ennyi.

Közben Ádám kapott egy jobb lehetőséget és elment a cégtől. Iszonyatosan sajnáltam, mert nagyon jó volt együtt dolgozni. Céges telefon lévén ingyen beszéltünk. Éjjel nappal, munka közben, miközben úton voltunk egyik helyről a másikra, beszéltünk :)
Szóval elment a cégtől én meg "egyedül maradtam" 
Mindig szerettem valakihez tartozni, akivel nagyon kozel vagyunk egymashoz, megbeszeljuk a dolgokat, elhulyulunk és Ádám távoztával nem volt ilyen ember körülöttem.
 

Úgy döntöttem kétféle tagolása lesz a blognak. Minden nap írok a volt munkámról, igyekszem szépen időrendendben. Illetve minden nap  leírom az aznap történteket.

Ígyhát kezdem a mai nappal:

Az első napom itthon. Reggel nem kellett felkelnem időben, nem kellet edzeni sietni.

Megmondom őszintén, mindig a reggel volt a legnehezebb pontja a napomnak. Egyszerűen gyűlölök felkelni. Utálom, amikor széttépi az álmokat az ébresztőóra, amikor tudod, hogy 7 óra van, még fekszel, de már az jár az eszedben, hogy miket kell ma csinálni, mennyi mindent kell elintézni, hány meeting van, illetve hogy edzeni kell menni... Gyűlölöm ezt az 5 percet.
Tudom, azt írtam az előző postban, hogy imádtam a munkahelyem. Ezt fenntartom változatlanul. De majd eljutunk a mai napig kronológiailag és megértitek, hogy miért és mennyire utátam már bemenni az elmúlt 1,5 hónapban. 

Minden reggel, amikor eljött az említett 5 perc, már belezsúfolódott az, hogyan tudnék szabadságot kivenni, hogy tudnék távolmaradni az irodától, hogy tudnám a munkaidőmet minél rövidebbre alakítani. És ez nem lustaság. Utáltam bejárni.

Na de, vissza a mai naphoz. 

Párom 7kor kel, készülődik. Én kapcsolgattam a tv-t, piszkáltam az aludni próbáló macsekunk :) furcsa volt, mert mindíg én indultam el hamarabb dolgozni. Feküdtem tvztem és semmi dolgom nem volt, csak hogy elmenjek valamikor edzeni.
eddig mindig reggel, meló elött jártam. fél8-fél9 edzettem és 9re jártam be. Volt egy ritmusa a dolgoknak. Hát ez ma reggel elmaradt.

Párom elment dolgozni én pedig egyedül maradtam a lakásban. Nem számítva a cicát :)
Feküdtem és borzalmas érzés volt. Azt hiszem még 100%-ig nem fogtam fel mi történik, de egyre rosszabb. Erről álmodtam és ez tölti ki a gondolataim 90%-át.
Felkeltem, járkáltam. Közben megérkeztek az első céges levelek a telefonomra, mivel az email címem még él. Jönnek a riportok, partnerek levelei. Én pedig itthon ültem.

10 órakor leültem a géphez és aktualizáltam az önéletrajzom. Borzalmas volt látni: Utolsó módosítás dátuma 2006.11.09.  
és most valami véget ért, valami eltört és remélem valami nagyon hamar elkezdődik.

Amikor elkészültem vele 3/4 11-kor megnyitottam a profession.hu-t. Bár azt tanácsolták pihenjek egy hetet, ne kezdjek el rögtön állást nézni. Egyébként sem  voltam szabadságon majdnem egy éve.
De nem bírok ülni és várni. Találtam 5 hasonló munkakört, amik tetszettek. Elküldtem a CV-t, egy kis levéllel. Egyenlőre válogatok. Mindenhova nem küldöm el, csak amik nekem megfelelnek teljesen...remélem, bár nem vagyok túl bizakodó, nem jutok el oda, hogy teljesen mindegy csak munka legyen és valami fizetés. Nagyon aggódok emiatt.

Ezután felhívtam anyukám, elmondtam mi történt tegnap. Túlzottan nem lepte meg, mert tudta, hogy másfélhónapja idegbeteg vagyok a munka miatt, nem szeretem, vagy legalábbis nem szívesen járok be.
Pánikszerűen küldött 2 álláshirdetést az expressz.hu-ról :))) Elküldtem rájuk a CV-t, hiszen az előző munkahelyem is valahol neki köszönhetem:)

Aztán fél1-kor fogtam magam és elmentem edzeni. Egy konditerembe járok egyébként. Szeretek sportolni, néha teher, de függő vagyok és túl hiú is, és mivel imádok enni, korlátlan mennyiségben szinte bármit, ezért muszáj sportolnom.
A terem kb. üres volt. 1-2 kopasz "vállalkozó" kivételével :) Edzettem egy órát, majd elmentem, hogy rendbetetessem a céges autót, felkészülvén a pénteken esedékes leadásra. Lemosattam illetve kitakaríttatam belül, hogy mégis normálisan adjam vissza.

Egyébként ettől félek a legjobban és ez ami miatt a legjobban el vagyok keseredve. Az autó. kb. 6-7 éve nincs saját autóm. Céges autó, céges benzin, céges szervíz, céges pályamatrica, céges télinyári gumi.... ezt nagyon nagyon könnyű megszokni és borzalmasan nehéz lesz megoldani. Kapok kölcsön ugyan egy autót, de az nem ugyanez.
Sosem voltam az a sarokra is autóval típusú ember és mindig vigyáztam az autóimra.
Nem verettem neki 180-al, nem pazaroltam a benzint, örültem hogy ilyen lehetőségem van. emiatt most, hogy írom kb. mindjárt sírok. Imádtam a kis autómat. Nagyon fog hiányozni.

Most 16 óra. Ilyenkor lassan már a hazaindulásra szoktam koncentrálni a többiekkel bent :)
Befejezzük az aktuális munkát, elmentjük a dokumentumokat, elszívunk még egy cigit lent, vagy iszunk egy gyors kávét, kiküldjük az utolsó emaileket.
Hát én most itthon ülök és semmi dolgom, nem tudom mit kezdek magammal a nap hátralevő részében. Tvzek, vagy olvasok, de igaziból egyikhez sincs kedvem.

Dolgozni szeretnék.
 

 Hát belekezdek.

2006 decembere óta dolgoztam egy multicégnél. Üdítők a fő profil, nem magyar anyacég, de Európában minden országban van leányvállalat. 

2006 szeptembere körül jöttem el előző munkahelyemről és, bár nem emlékszem pontosan, hogy és mennyi ideig kerestem állást, de nem lehetett túl sok.

Arra emlékszem, hogy anyukám küldte el a hirdetést... magyarországi piacvezető multicég területi képviselőt keres Budapest és Pest megye területére.

Elküldtem az önéletrajzom és  behívtak. 

Ott ült a leendő közvetlen főnököm és az ő főnöke. Szokásos, miért ide, mi volt eddig, mit tud a cégről, illetve egy általam a mai napig nagyon nagyon utálatos szituációs játék.

Adjam el a cég különleges ízű termékét.... előtte dolgoztam már képviselőként és részt vettem tréningen is, és bár nagyon utáltam őket, de megmaradt pár dolog, úgyhogy ügyes voltam :)

Pár nap múlva hívtak hogy nyertem, egy hét múlva kezdhetek.

Így kerültem be az általam a mai napig imádott céghez. Büszke voltam rá, hogy itt dolgozom, a termékeinkre, amiket képviseltem ...szerettem na :)

 Elkezdődött a betanítás időszaka. Irodában a marketingen megismerkedtem a termékekkel, reklám anyagokkal, piaci adatokkal, kollégákkal, partnerekkel.

Majd beültem egy hétre egy képviselő mellé és együtt dolgoztunk egy hétig.

Ő volt ez első kolléga, akivel közelebb kerültünk egymáshoz. Jóba lettünk. Később is heti 1-2x összefutottunk, mivel határosak voltak a területeink és megittunk egy jó kávét, miközben kibeszéltük a melót. Szép időszak volt.

Viszont itt megszakítanám a történet folyamát, mert rájöttem, hogy tuskó módon nem mutatkoztam be.

Szóval jelenleg 29 éves, férfi nemű egyed vagyok. Budapesten lakom. Azt hiszem dióhéjban ennyi elég is egyenlőre :)

A történetben a neveket be fogom helyettesíteni más nevekkel, s bár a történetem elég egyedi, csak az fog ráismerni, aki velem dolgozott, vagy közeli barát, ismerős.

de remélem nem találnak rá a blogra. Nem azért kezdtem bele, hogy ők olvassák, hanem mert úgy érzem jó kiírni magamból és nem igazán van körülöttem olyan ember, akivel ilyen részletetesen megoszthatnám a gondolataimat, mint Ti, idegenek :)

Szóval a kolléga, akivel jóba lettünk... nevezzük Tomi-nak. 

Sokat tanultam Tőle, azt hiszem a vele való pozitív első élmények, amik megalapozták a cég imidzsét a  szememben és amit a mai napig nem igazán sikerült lerombolni bennem, pedig voltak érdekes dolgok :)

Ígyhát Tomi betanítása után belevágtam. Elkészült a saját túratervem, megkaptam a céges autót. Ez elősször elég elkeserítő volt, ugynis az előző cégnél egy 0 km-es vadiúj Seat ibiza-t vettünk át szalonból, itt pedig egy büdös, lelakott Opel Corsa volt, amit nagy büszkén átadtak :)

Na de nem vagyok válogatós, nem fanyalogtam, örültem, hogy kezdhetek, van munkám, autóm, céges telefonom és irány a meló!

 Ma munkanélküli lettem. Azaz tegnap, de még nincs 24 órája.

Erről fog szólni ez a blog azt hiszem. Leírom az eddigi történetet, hogy juthattam el ideáig, hátha segít feldolgozni, hátha érdekel Titeket, hátha érdekel bárkit is.

Illetve azt hiszem leírom a munkakeresés folyamatát. Mi történik, mennyi idő lesz munkát találni, találok e egyáltalán a blog eljut a végéig, amikor a behajtók kihúzzák a gépem a konnektorból, a digi kiköti a netem, engem pedig "moratorizálnak" a 2 hónapja vásárolt lakásomból. :)

Tehát üdvözlök mindenkit, aki esetleg olvassa a blogot. Sosem írtam semmit, de nagyon szeretek blogokat olvasni, munkaidőmben is jutott rá időm bőven... lehet ez vezetett a blog elindításához? ;)

Olvassatok, ha sikerül beállítanom, kommenteljetek.

Sziasztok.