Azt hiszem ma reggel elindultam a lejtőn. Borzalmas volt felkelni, látni, hogy a párom dolgozni megy én meg semmit nem csinálok. Ja annál már csak egy rosszabb volt, mikor tegnap hazaállított mindenféle kajákkal, hogy legyen mára ebédem. Elég szarul éreztem tőle magam, de azért kedves Tőle. Szóval reggel elment dolgozni, nekem meg máris kattogott az agyam az egészen. Nem tudok tőle szabadulni. Jönnek a céges emailek a telefonomra. A nagyrészét továbbküldöm egyenlőre, annak aki örökölni fogja a partnereimet, de nem jó érzés, hogy nem nekem kell válaszolni, megoldani azoknak a gondjait, akikkel hónapok, évek óta dolgozom. 10 órakor leültem megnézni a profession.hu-t és a jobmonitort. Semmi érdekes. Remek, depresszió vol.2 ... "sose lesz melóm" Aztán reggeliztem és visszafeküdtem aludni. Mindig beszélgetünk a fodrászommal minden féléről, régen buliztunk sokat is együtt, de ma valahogy nem éreztem, hogy el akarom mondani, hogy kirúgtak. Nem akartam 30adszor is elmesélni valakinek, akit igaziból kurvára nem érdekel, picit együttérez, aztán el is felejti az egészet 10 perccel azután, hogy elmentem. Aztán hazajöttem, közben felhívtam a volt kollégámat Ádámot, beszélgettünk, mondta, ha van valami szól. Ő elég sok képviselőt ismer, bízom benne hátha... mindenesetre feldobott, hogy az átlag álláskereső időszak 18 hónap jelenleg szép kis hazánkban. Itthon különböző üzenetek facebookon kollégáktól, hogy "mi történt" hogyhogy??" stb... Holnap megyek be átadom a partnereket Anikónak, aki a közvetlen főnököm volt az elmúlt fél évben. Kértem hogy ne rendezzenek búcsú elköszönésdit, ahogy szokás nálunk. Utálok búcsúzkodni. Holnap lementem a laptopomról a saját cuccokat, összepakolom az asztalom elintézem, amit el kell aztán viszlát.
Közben természetesen mennek a jobbnál jobb aláfestő zenék ...
(kár hogy fogalmam sincs, hogy kell youtube videót linkelni)
Délig aludtam, majd félkómásan kijöttem a géphez a szokásos facebook-index-blogok körutamra, majd úgy döntöttem amíg nálam van a céges kocsi elmegyek fodrászhoz.
Hívtak is páran, ez jól esik, de tudom, hogy nekik is tök mindegy. Én is mindig felhivtam az álodzatot, ha voltunk olyan nexusban, probaltam okos kozhelyeket durrogtatni, hogy úgyis lesz valami hamar, ne aggódj..stb. Hát most ezeket én kapom, én lettem az áldozat.
2011.07.06 MA
2011.07.06. 20:30 munkanelkulilettem
Szólj hozzá!
Címkék: ma
A bejegyzés trackback címe:
https://munkanelkulilettem.blog.hu/api/trackback/id/tr903045337
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.