A mai napon 9-re volt jelenésem a Budapesttől 150 km-re lévő székhelyen. Leértem fél 9-re, érdekes és egyben szar volt. Nem volt még bent a hr-es, és mondták hogy várjam meg a recepciónál. 4,5 év után ültem kint, a laptopommal, telefonommal és olvasgtaam a magazinokat, miközben jöttek mentek az emberek, akik persze tudták miért üök ott, mivel 3 napja kiment a kereskedelmi igazgató levele a személyügyi változásról. Rohadt kellemetlen volt és idegesített is, de mind1...

Majd megjött a HR-es, aki mostanában ezoterika hívő lett :) Jófej ember egyébként nagyon. Kérdezgette, hogy hogyan tovább, merre? Mondom, fogalmam sincs, 3 napja rúgtak ki, lövésem sincs.
Hát majd a karma úgy is hoz valamit, ne aggódjak, minden ilyenkor kezdődik el, stb :)

Aztán átnézte a kocsit, átvette az üzemanyag kártyákat, majd átmentem a bérszámfejtő kolléganőhöz, aki egy tündér. Megcsinálta nekem a bérszámfejtést, tök korrektek voltak viszonylag, még a költségelszámolásomat is elfogadták, kifizették a ki nem vett szabadságokat és 8-ig a ledolgozott napokat. Kicsit félek hol fogok ilyen korrekt, normáis céget találni. Annyi szart olvasni a neten....

Majd megjött Anikó, mert megbeszéltük, hogy lejön értem, felvisz bp-re. Kicsit tartottam az úttól, mert régóta nem vagyunk olyan viszonyba mint régen (erről majd írok később).
De végülis jó volt az út hazafele, annak ellenére, hogy azt mondta a céghez visz vissza, nem arrol volt szó, hogy hazavisz. Mondtam, hogy nem szarozzon már, hogy megyek haza a cégtől? Aztán végül hazadobott.
Útközben néha megvillantak a régi viccelődések, amit annyira imádtam benne, hogy olan hülye humora van, hogy szakadni tudok a röhögéstől. Illetve elmesélt 1-2 mostanában történt belsős dolgot, amit csak ő tud és a kereskedelmi igazgató. Anikó egyébként már magasabb pozícióban van, mint amikor megiskerkedtünk. Talán emiatt, talán hogy a közvetlen főnököm lett,  vagy mindkét dolog miatt is történt, hogy ennyire "megromlott" a kapcsolatunk. Ezt egyébként nagyon sajnálom.
Elmondtam neki, hogy mennyire szar kirúgottnak lenni. Hogy úgyérzem, mint amikor egy olyan szakításban vagy, amikor még te szerelmes vagy. Hiszen én a mai napig így vagyok a céggel. 4,5 év után, ha meglátom egy reklámunkat, igenis büszke vagyok, ha bemegyek egy boltba mindig megnézem, hogy jelenünk meg a polcokon és egyebkent is buszke vagyok/voltam ra hogy ezt a ceget kepviselem, ezert dolgozom /tam :(

sok mindent nem mondott rá, hiszem ő már kb. 3 hete tudta, hogy mi vár rám.

Az egészben az fáj, hogy nem szólt. Sőt. Amikor rákérdeztem kb 2 hete, mivel éreztem, hogy valami nem oké, hogy mi van, benne van a paklibanm hogy game over? akkor ő azt mondta a szemembe hogy NEM. Holott akkor már tudta.

Régen ez nem így működött köztünk. Rohadtul nem.