Szóval vissza a múlthoz.
Elkezdtem egyedül dolgozni, élveztem. Jöttem-mentem, rendeltettem a cégünk termékeit, lassan megismerkedtem a többi kollégával, megismertem jobban a főnököm, aki tök jó fej volt. Teltek múltak a hónapok és eljött egy 2 napos céges konferencia.
Már vártam nagyon, mivel 1-2 budapesti képviselő kollégával nagyon jó barátságot kötöttem.
Az egyikük, picivel később került a céghez mint én. Ádám.
Nagyon jól kijöttünk, sőt 1-2 hónap alatt a legjobb barátom lett.Iszonyat egy hullámhosszon voltunk. Jártunk bulizni, kirándulni, ezer felé. Rohadt jó kis csapatot alkottunk ketten.
Ezért is vártam a konferenciát, mert tudtam, hogy ketten rohadt jól fogjuk érezni magunkat. Közös szoba, ingyen kaja,pia, jó bulinak igérkezett.
Első napon szakmai rész, managerek, marketingesek előadásai, év elemzés, újdonságok, bevezetések, tervek, lehetőségek.
Én mindig szerettem az ilyeneket, érdekelnek ezek az előadások, depersze közben ment az ökörködés Ádámmal, meg a körülöttünk ülőkkel :)
Majd az este, ami gyakorlatilag meghatározta az elkövetkező majdnem 5 évemet a cégnél.
Ez volt az első céges bulim, jött is fatertól sms este 7körül, hogy óvatosan a piával, ne kezdjek ki senkivel, ne bizalmaskodjak félrészegen stb. apai jótanácsok :)
Ese pedig, hát őszintén, teljesen az ellenkezője történt, mint amit édesapám írt :D
Berúgtunk, jacuzzi, tánc, hülyéskedés
És itt jött a képbe egy nő, aki a cégnél jóval magasabb pozícióba volt, mint én. Manager volt, de a vezetőség 3-4 fő egy baráti társaság volt és ő beletartozott, ráadásul elég dominánsan. Ő volt Anikó.
Dumálgattunk részegen vele hülyéskedtünk és egyszercsak elcsattant egy csók.
Ott mindenki elött, az összes kolléga, főnökök, közvetlen főnök ... akkor ott részegen nem tűnt cikinek, kellemetlennek. Buliztunk.
Másnap viszont, amikor az ember agya újra visszakapcsol ON üzemmódra, iszonyatosan gáznak éreztem és nem hittem el, hogy ekkora barom vagyok, hogy kikezdek vezetőség egyik tagjával.
Mivel aznap már nem volt céges program, reggel mindenki szállingózott haza. Én is próbáltam Ádámot terelgetni, hogy húzzunk szépen sunyiba, úgyis szombat volt, hétvégén majd lecsillapodnak a dolgok.
Kiosonunk a kocsihoz, természetesen Anikó és az asszisztense ott takarítják le a havat a kocsijukról és indulnak ők is haza. Asszem soha semmi nem volt ennyire kellemetlen :D
Intettem egyet iszonyat bénán, talán egy szerencsétlen "jóreggelt" is elhagyta a számat,
de ő nem igazán reagált vissza. Itt éreztem, hogy gáz lesz ebből.
Szóval ilyen sikeresen eltelt az első konferenciám. Természetesen hetekig ez volt a pletyka a cégnél, hogy mi történt.
Anikóról tudni kell, hogy elég egyedi stílusa van. Az emberek 90% fél tőle, utálja talán emiatt. Én imádtam ezt a vagány szókimondó "tökös" stílust. Kicsit talán hasonlított rám, persze ő volt a dominánsabb, de akkor is valahogy imádtam a stílusát, a határozottságát.
Az elkövetkező hónapokban nem igazán volt kapcsolatunk, mivel ő az irodában dolgozott én pedig területen voltam. Nem emlékszem pontosan mi volt a következő lépés, de
volt fél évvel később egy konferencia. Az eddig eltelt idő alatt nem beszéltünk, semmi nem történt. Ha betévedtem az irodába és összefutottam, köszöntünk ennyi.
Közben Ádám kapott egy jobb lehetőséget és elment a cégtől. Iszonyatosan sajnáltam, mert nagyon jó volt együtt dolgozni. Céges telefon lévén ingyen beszéltünk. Éjjel nappal, munka közben, miközben úton voltunk egyik helyről a másikra, beszéltünk :)
Szóval elment a cégtől én meg "egyedül maradtam"
Mindig szerettem valakihez tartozni, akivel nagyon kozel vagyunk egymashoz, megbeszeljuk a dolgokat, elhulyulunk és Ádám távoztával nem volt ilyen ember körülöttem.
